Gyermekkorom meghatározó élménye volt, amikor megjelent a "Csillagok útján" és a "Gammapolis" című legendás albumotok, aminek fekete korongjait rengetegszer hallgattam. Űrrock… Imádtam, és imádom ma is... Miközben írom e sorokat, az "Égi vándor" című dalotok szól, s arra gondolok, hogy mennyit adtatok, adtál nekem. Nagyon megörültem, amikor elmondtad, hogy téged sem a vitorlás versenyzés vonz, hanem mikor kihajózol a kikötőből, hogyod, hogy arra vigyen az utad, amerre a szél visz… szabadon szárnyalva… Akkor ott a szívemből szóltál... Most ott jársz előttünk, ahová mindannyian készülünk… de hiszem, hogy nincs ezzel vége... Remélem újra találkozunk, együtt szeljük majd a fehér habokat, és újra láthatlak és hallgathatom legújabb dalaidat egy következő életben… Addig is sokat gondolok majd rád kedvenc helyeden, a keleti medencében a Balaton közepén, ahol a bárányfelfők táncot járnak a lágyan hullámzó víz tükrén... Köszönöm, hogy itt voltál velünk ...